Nem születik meg a legjobb döntés, mivel olyan emberek hoznak döntést, akik nem tudják, hogy mi lesz a döntés következménye.
Jó döntés kizárólag akkor születhet, ha egy ügyben a lehető legtöbb információ áll a rendelkezésre és ezen információkat a döntéshozó személy értelmezni tudja.
A felelősen gondolkodó állampolgár nem adhatja át döntési jogát egy olyan embernek, akiről nem győződött meg, hogy milyen képességekkel rendelkezik. A jó szándék nem elég ahhoz, hogy valaki jó döntést is hozzon.
A fentiek értelmében a döntés joga kizárólag akkor adható át, ha az átadó állampolgár meggyőződött arról, hogy akinek átadja az a legszéleskörűbb tudással rendelkezik (szakértő). Tisztában van azzal, hogy a jó döntéshez a legtöbb szakértő véleményére szükség van.
A megoldás:
1.) Az állampolgárok nem adják át a döntés jogát. Felvállalják azt, hogy saját sorsukért kizárólag saját maguk a felelősek. Teljes mértékben részt vesznek a közösségi döntéshozatalban, csak és kizárólag saját maguk a felelősek döntéseikért.
2.) Az állampolgárok átadják a döntés jogát. Ebben az esetben viszont meghatározzák a döntést hozó személyi feltételeit és motivációs rendszerét, hogy a döntéshozó ne a saját érdekeit, hanem az állampolgárok érdekeit szolgálja.
Mind a két esetben az állampolgároknak kötelező tesztet írni, annak érdekében, hogy beállításra kerülhessenek a szavazati súlyok.
Nem lehet életkorhoz kötni azt, hogy ki dönthet és ki nem. Kizárólag ahhoz lehet kötni, hogy fel tudja mérni azt, hogy döntésének következményei vannak és ez hatalmas felelősség, mert kihatással lehet másra (környezet, társadalom, élőlény stb.) nemcsak saját magára. Ennek értelmében minden állampolgárnak tesztet kell kitöltenie, mely alapján megállapításra kerül a szavazati súlya.
A szavazati súlynak arányban kell állnia azzal, hogy az állampolgár milyen mértékben képes felmérni döntéseinek súlyát és milyen mértékben képes felelősséget vállalni döntéseiért. Továbbá milyen mértékben képes felmérni saját tudását, hogy dönteni tudjon.
